Mit mutatott a felvétel?
A felvételelemzésen kiderült, hogy a döntő fordulópontja nem a hibák száma volt, hanem az, hogy melyik csapat vette észre előbb a sajátját. A Hosszú Műszak kapitánya a második játszma felénél már kimondta, hogy elcsúsztak, a másik csapat viszont csak a negyedik körben.
Mit tanultak a csapatok?
Az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy a jelzés nem gyengeség. Aki hangosan megmondja, hogy bizonytalan, az megóvja a csapatot a következő hibától. A kapitányok megegyeztek, hogy az új szezonban az első öt percben kötelező a hangos visszajelzés, ha valaki nem ért egyet a tervvel.
Mi lett a vesztesekkel?
A döntőt vesztő Kovácsműhely csapata a szezonzáró estén megkapta a „Legszebb visszavágó” elismerést, amelyet a játékvezető saját kezűleg rajzolt a falra. A kapitány azt mondta, hogy az elismerés fontosabb neki, mint maga a győzelem lett volna, és hogy már az új szezonra tervezik a visszavágót.
Júlia szerint az ilyen esték mutatják a liga legfontosabb tanulságát: nem a győztes határozza meg a szezon hangulatát, hanem az, hogy a vesztes hogyan viszi tovább a mérkőzést, és hogyan fogadja a társai és az ellenfelei mondatait.
És a tabella?
A tábla a falon frissült, a győztes csapat neve felkerült, és Júlia mindenkinek megköszönte a tiszta játékot. A szezonzáró tea után még fél óráig senki sem akart hazamenni, ami nálunk a legjobb értékelés.